Az 50. születésnapom előtt cirka 700 nap telhet még el. Ennyi időt adtam magamnak rendezni a saját soraimat vagy ha úgy jobban tetszik, a Sorsomat. Horváth Norbert vagyok és ez itt  a 688. napom. 

Ma van a Föld napja. .A hétvégém egy része azzal telt, hogy két barátomat próbáltam arról lebeszélni, hogy túl hajtsák magukat. Félre ne érts, nem lettem egészségguru (korántsem!), egyszerűen ha van lehetőség arra, hogy elmondjam bárkinek, hogy kicsit becsülje meg magát jobban (és önszeretetről még egy büdös szót sem ejtettem), akkor ezután megteszem.

 Nagyon úgy tűnik, hogy ahhoz, hogy jelentős - vagy mondjuk így: drasztikus - változás történjék az életünkben. nagyrészt valami nagyon szar dolognak kell történni (nevezzük szakmaisan ezt most traumának). Ha nem üt be a szar, akkor hajlamosak vagyunk elódázni a lépéseket. De hát ezt te is tudod. A legkisebb ellenállás irányába haladunk, mert az ember szenvedéskerülő és boldogkereső lény. Mind közül a legsunyibb szarkavaró a stressz. Persze tele van a net az enyémnél sokkal szakmaibb stressz tematikájú cikkekkel. De figyelj! Hiába regélek neked arról, hogy van jó és rossz stressz, hogy van distressz és hogy milyen hormonális változások indulnak el a szervezetedben a túlzott stressz következtében - te ezt pont leszarod. Ahogy én is tettem! De - és akkor megint tudományoskodjunk - tudvalevő - epigenetikai kisokos -, hogy ha éveken át folyamatos érzelmi stressznek vagy kitéve (pontosabban teszed ki neki saját magadat) akkor bizony ott valami genyáskodás bekapcsol. Kábé sejthető, hogy azok a dolgok kapcsolnak be, amelyek amúgy is gyengébben muzsikálnak. Ott a bazi nagy piros gomb és te nemhogy megnyomod, de egész testsúlyoddal ráülsz aztán még ez sem elég, hanem ugrálsz rajta, hátha esetleg lefagyott a vészküldő szoftver és még nem b...tál oda eléggé önmagadnak. 

Tudod mi okozza a legnagyobb belső feszültséget? Ha nem vagy saját magaddal őszinte. Amikor képes vagy heteken, hónapokon, éveken át jófajta hazugságokkal hülyíteni saját magadat, csak azért, hogy megfelelj egy téves belső képnek, amiről azt hiszed mások várják el, de mivel te már felnőtt vagy rohadtul nem lehetne fontos mindaz, amit mások várnak el tőled. A belső hazugság belső feszültséghez vezet. Az őszintétlen élet fájdalomhoz vezet. És ez nem azt jelenti, hogy nem szerettél őszintén. Ó, dehogynem. Nagyon mélyen és nagyon szépen szerettél, de aztán formálni kezdted tudattalanul a világot ahhoz, amit ismersz. Ami nagyjából a szakadékba vezető út és ez bizony giga szívás - kivéve ha madár vagy. Mert akkor elrepülhetsz. A konklúzió tehát talán annyi, hogy legyél őszinte saját magaddal. Ne! Ne másokkal! Kezd saját magaddal. Aztán ha már biztosan ki tudod mondani az igazat, akkor átadhatod másnak az igazságod. Ami talán akkor ér célba, ha a másik is belekezdett ebbe a gyakorlatba. A Föld napját ünnepeljük. Bár az ünneplés szerintem elég erős szó jelen helyzetben. Mivel a magunk hólyag módján mindent természetesnek veszünk, majd már nem marad szinte semmi természetes körülöttünk csak maga az elvárásunk természetes, akkor nincs miért reklamálni akkor, amikor öklömnyi jégdarabok hullanak a fejünkre egy forró áprilisi napot követően. Nem ünnepelsz. Kussolsz. Rendezed az igazságod.